HTML

DNS a fazékban

A blog célja kettős: egyrészt magamnak tárolok feljegyzéseket, másrészt ha valakit érdekel, bepillantást nyerhet a kutatásba, a kutatók hétköznapjaiba.

Friss topikok

  • VasMacska: Köszönöm - a többi olvasó nevében is - az információt! Igen, a Google "Scholar" elég sok mindent i... (2012.01.05. 00:11) Adatbázisokról
  • VasMacska: @pottyosgaloca: Örülök, ha segítettem. Azt azért fontos látni, hogy az itt leírtak koránt sem hely... (2011.11.26. 23:53) Immuncitokémia, western blot és társaik
  • VasMacska: @karvajfog: Köszönöm, jogos, javítva... Ilyen, amikor az magyaráz, akinek fogalma sincs róla... :-... (2011.05.04. 23:18) Sejttenyésztés
  • VasMacska: Köszi a novellát, érdekes. Nem gondolnám, hogy kiléptünk az evolúcióból, sőt! A technológiai vívm... (2011.04.07. 20:28) Egy elméletről - szigorúan szubjektíven

Linkblog

Eredmények napja - rendfokozatok

VasMacska 2011.03.17. 00:14

   Ma meglettek a hétvégi kísérletek eredményei. Örülünk, nagyjából az jött ki amit vártunk. Mint korábban említettem, ezek a tesztek korábbi, nem túl szép eredményeket adó vizsgálatok ismétlései. Ezúttal jó eredmények jöttek ki. Az SR növekvő dózisai növekvő sejtpusztulást okoztak, az I61 - úgy tűnik - védelmet nyújtott a sejteknek. Erről korábban esett már szó. Röviden ismét összefoglalva és kiegészítve:

   Az SR egy károsító hatás (nem "SR" a valódi neve, de ugye nem adom meg a kutatások témáját), amellyel életünkben gyakran összefutunk. Rongálja a DNS-t. A DNS-en tárolódik minden információ, ami az életünkhöz kell. Egy filozófikusabb napomon majd írok erről bővebben. :-) Ha a DNS maradandó károsodást szenved, ezzel véglegesen sérült a genetikei információnk. Ha egy sejtünkben mondjuk egy életfontosságú gén kódja szenved káros sérülést (van "semleges" sérülés is, sőt, pozitív, ez működteti az evolúciót, és elvileg emiatt haladunk a tökéletesedés felé), a sejt elpusztul. Na bumm, mi van akkor, "had hulljon a férgesse". Ha azonban mondjuk a sejt osztódását szabályozó rendszer egy génje sérül, teszem azt, ami gátolja a sejtek túlzott mértékű osztódását, a sejt elkezd kontrollálhatatlanul osztódni - daganat alakul ki.

   A DNS ezért szigorúan védett molekula. Károsodásainak javítására több rendszer létezik, melyek elég jól is működnek. De azért ha nem muszáj, ne tesztelgessük a javítórendszer határait. A javító rendszer, pontosabban a DNS-károsodást figyelő rendszer egyik tagja a "DKIG" (ez sem DKIG, de hívjuk így). Szerepe van a károsodás utáni események szabályzásában. Elindítja a javítórendszert, a javítások befejeződése előtt nem engedi a sejtet osztódni (ezzel gátolva a hibás genetikai anyag másolódását), vagy ha a károsodás javíthatatlan, elindítja a sejt önpusztító programját (ezt nevezzük apoptosis-nak). 

   A megfigyelés, hogy egy "I61" (gondolom felesleges leírnom, hogy nem I61) nevű anyag, ami egy receptor ligandja, hatására a sejtben megnő a DKIG, ezzel mintegy tuningolva a sejtet az esetleges károsodás utáni gyors válaszra (mondjuk, hogy felpáncélozza a sejtet). Az egyik célunk, annak igazolása, hogy ez valóban így történik, valóban megtörténik az I61 hatására a DKIG szintjének emelkedése, és valóban az I61 hatására. A másik, vizsgálni, hogy ez milyen hatással van a sejtekre (mégiscsak egy mesterséges beavatkozást végzünk!).

   Az egyik teszt arról szólt, hogy sejteket tettünk ki különböző dózisú SR-nek, azt vártuk, hogy az emelkedő SR dózisok emelkedő sejtpusztulást eredményeznek. Ez így is volt. Ebben még semmi új felfedezés nincs, csak annyit tudtunk meg, hogy az SR hatásának mérésére a módszerünk jó.

   A másik kísérletben a sejteket I61-gyel kezeltük, vélhetően hatásos dózisban. A sejtek egy része SR kezelést is kapott. Mit vártunk? Jobb túlélést SR után. Mit kaptunk? A tesztek egy részénél jobb túlélést. Ez mindenképp bíztató. Az unalmas részletekből legyen ennyi elég mára, nézzük, hogy működik a kísérleti eredmények elfogadása. Remélem, hogy itt csak saját rossz tapasztalatokat írok le, nem az általános valóságot (pedig feltehetően de...)

   A kutató kitalálja, hogy mit akar kutatni (jobb esetben; rosszabb esetben megmondják neki, legrosszabb esetben azt is megmondják, hogy minek kellene kijönnie). Felállít egy hipotézist, azaz egy feltételezést, hogy a vizsgált dolog hogyan is működhet. Aztán erre elkészít egy modellt, melynek segítségével kísérletekben megpróbálja igazolni, hogy az van, amit gondolt. Ha a kísérletek azt az eredményt hozzák, hogy igen, az van, akkor jó. Ha nem az jön ki, akkor ismételni kell. Ha megint nem az jön ki, valamin változtatni kell, át kell nézni az egész kísérleti rendszert, megint megpróbálni, és így már az jön ki. Akkor jó. Ha így sem az jön ki, akkor ezt még lehet csinálni nagyon sokáig, nem írom le, képzeljétek el. Aztán egyszer megunja az ember, és azt mondja, hogy ez nincs így. A lényeg az, hogy mindkét eredményt publikálni lehet.

   Ennek mi az értelme? Ha a hipotézis beigazolódott, a kutatóközösség elé lehet tárni egy addig ismeretlen jelenség magyarázatát. Ha nem az jön ki, a kutatóközösség elé lehet tárni, hogy ezt így ne csináljátok, mert zsákutca. Mindenképp van belőle publikáció, ami jó, mert híresebbek leszünk, előrelépünk a ranglétrán és a főnök megveregeti a vállunkat, esetleg pénzt is ad. De erről már volt szó.

   Publikálásra általában akkor kerül sor, ha a megállapítást tényszerűnek vehetjük. Akkor vehetjük tényszerűnek, ha"a kísérletet háromszor elvégeztük hasonló eredménnyel", és "az ábrákon a tipikus eredményeket közöljük". Hmm. Sokszor a három hasonló eredmény 10 próbálkozásból sikerül. Tudok olyanról, aki szívbaj nélkül leírta, hogy háromszor elvégeztük a kísérletet ugyanazzal az eredménnyel, mikor tudom, hogy egy kísérletet végeztünk (nem a jelenlegi munkahelyemen). És nem vagyok benne biztos, hogy azt az egyet is mindenki elvégzi... Persze van amikor az ember a kísérlet elvégzése előtt tudja, hogy minek kell kijönnie, mert van amikor lehet tudni, hogy minek kell kijönnie. Egy kolléga aranyköpése: "kész van, csak meg kell csinálni" :-)

  A cikkekben közöl ábrák esetében gyakori, hogy "legjobb eredmény" vagy "legjobb felvétel" helyett az ember VÉLETLENÜL "tipikus eredmény"-t ír. Azt gondolom, hogy aki kicsit is komolyabban foglalkozik kutatással, ezekkel a tényekkel tisztában van. Ha az ember ismeri az adott tudományterület (és itt nagyon szűk területekről beszélek) szakirodalmát, az a kísérlet leírásából tudja, hogy ha nem is "tipikus" ábrát lát, de sikerült az eredményt kihozni, és a jelenség leírása nagy valószínűséggel helyes. Ezek az apró csalások, vagy csúsztatások inkább a kezdőkkel szemben tekinthetők kiszúrásnak. Nem kívánok most a tudományetikába belefolyni, talán majd máskor.

   Vessünk egy pillantást a már emlegetett ranglétrára! Talán nem csak az én munkahelyem működik totálisan feudalista és rangelvű rendszer szerint. Nálunk az orvosi végzettségű (vigyázat, szubjektív vélemény, és van kivétel!) egy magasabb értéket képviselő ember, mint aki nem orvos. Láttam intézeti tablót, ahol felül vannak a fejesek, alattuk a kisebb rangúak, alul az éppen végzett orvosok, és legalul az "egyéb diplomások", köztük professzorokkal. Úgy tűnik, az orvosprofesszor a legmagasabb rang, és a vegyész, fizikus vagy biológus professzor az orvosdoktor (ez mondjuk egy puskázós, kettessel éppen végzett huszonegynéhány éves valaki) alatt van. Szerintem ez azért egy picit torz. Persze ha mindenki elfogadja ezeket a szabályokat, akkor nem lázadok. :-)  Én nem tartozom a felsőbb kategóriába... :-)

   A rendszer annyira foglalkoztatott, hogy sokat gondolkodtam azon, hogy a fehér köpenyekhez tartozhatna valami kis színes jelzés, mint a rangok a sci-fikben, amiből tudhatom, hogy ha megyek mondjuk a menzára, hogy ki orvos és ki nem (nehogy véletlen egy - buzi - orvosfióka előtt menjek be az ajtón). Igazából az egész még korábban kezdődött. Még 2. v. 3. éves egyetemista voltam, mikor összefüggést fedeztem fel az emberek rangja, és a köpenyzsebben található íróeszközök száma között. Akkoriban max egy toll volt a zsebembe tűzve, vagy esetleg még egy alkoholos filc. Az orvos rezidensek (aki már általános orvosit végzett, "dr." lett, de még marad szakvizsgázni) már 3-4 íróeszközzel nyomták. Magasabb rangúaknál egyre több volt.

   Adalék, hogy néhány embernek csipesz is van a zsebében (anatómus vagy sebész?), vagy vegyszerkanál (az csak valami "büdös" vegyész lehet). Ja, a legocsmányabbnak a sztetoszkóposokat tartom. Nem hiszem el, hogy kényelmes azzal a nyakunkban mászkálni, és pláne nem hiszem el, hogy ebédnél nem zavar (frankón a levesbe lóghat a leülés elején történő enyhe lehajláskor...). 96%-ban biztos vagyok benne, hogy ez is "rangjelzés". Ha a fülébe dugja a birtokos, ujjal picit pöccintsétek meg a membránját, ha tehetitek! :-) :-) :-)

   A következő a névtábla. Van akinek kincstári, vagy valami egyszerű. Van aki készíttet magának kis aranyozott névtáblát, és azt tűzi magára. Nekem is van, egyszer szétosztották a laborban, hogy mindenkinek legyen, mert ellenőrzés lesz. :-) Nem hordom, csak majd ha professzor leszek. :-)

   Az orvos a fogorvost is alacsonyabb rangúnak tekinti. Sorolhatnám még a dolgokat, de visszatérek a lényegre. Ráérős időmben párhuzamot kerestem a katonai rendfokozatok és egy ilyen intézet rangjai között. Nem került sok fáradságba felállítani egy hasonló rendszert:

 

 KatonaságEgyetem
Rendfokozat nélkül
Honvéd
Hallgató (Bsc.)
Tisztesek
Őrvezető
Hallgató (Msc.)
 
Tizedes
Abszolutoriumot szerzett
 
Szakaszvezető
Diplomás
Tiszthelyettesek
Őrmester
PhD hallgató
 
Törzsőrmester
Doktorjelölt
 
Főtörzsőrmester
Doktor (kisdoktori)
Zászlósok
Zászlós
Egyetemi tanársegéd
 
Törzszászlós
Tudományos segédmunkatárs
 
Főtörzszászlós
Tudományos munkatárs
Tisztek
Hadnagy
Adjunktus
 
Főhadnagy
Docens
 
Százados
Professzor (nagydoktor)
Főtisztek
Őrnagy
Tanszékvezető/igazgató
 
Alezredes
Tanszékcsoport vezető
 
Ezredes
MTA doktora
Tábornokok
Dandártábornok
Egyéb (nagyobb) szervezeti egység vezető
 
Vezérőrnagy
Dékán
 
Altábornagy
Centrumelnök
 
Vezérezredes
Rektor

 

   A rendszer azért - természetesen - nem tökéletes, van, hogy valaki tanszékvezető, de nem professzor, tehát a valóságban ezek a rangok néha összefolynak. Mindenesetre a rangjelzések használatát mindenképp javasolnám, ne vágja el az életét a szerencsétlen másodéves Bsc.-s azzal, hogy másnaposan fellöki az ajtóban az egyik docenst (aki esetleg egy év múlva tanítani fogja), csak mert nem volt rajta rangjelzés...

 

Címkék: kutatás rendfokozat dnsafazekban tudományos folyóirat sejtkultura

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dnsafazekban.blog.hu/api/trackback/id/tr872746054

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása