Mostanában megint nem sokat írtam.

Ennek - természetesen - több oka van. Az egyik legkézenfekvőbb, hogy nem értem rá. Nem értem rá, mert más dolgokat fontosabbnak tartottam, egy nap pedig csak 24 óra, amiből 8-at ajánlatos alvással tölteni. Marad 16, abból 8 alsó hangon munka, a maradék 8-ból még kettő legalább, kettő egyéb, négy meg már elvész...

Komolyra fordítva: szánok majd egy posztot egy igen emlékezetes és tanulságos konferenciára. Egy másikat arra, hogy egy nagyobb "kutatóbázison" hogyan folynak a pénzek. Így lesz egy kellemes és egy gusztustalan témánk. Ma egy semlegesről kívánok írni, hátha valakinek hasznára lesz.

Többször esett már szó arról, hogy a kutató az eredményeit valamely tudományos folyóiratban publikálja, ezzel Impakt Faktort és elismerést gyűjtve. Aztán más kutatók, akik hasonló területen dolgoznak ezt elolvassák, és eldöntik, hogy az információ új volt-e, hasznos volt-e, lehet-e a gondolatot tovább vinni, esetleg felkeresi a szerzőt további kérdésekkel. Optimális esetben a saját publikációjában hivatkozik egy korábban olvasott cikkre.

Ezek létező folyóiratok, elő lehet rájuk fizetni, és havonta hozza is a postás. Vannak tágabb területeket boncolgató lapok, mint a Nature és igen szűk területre koncentrálók (pl. International Journal of molecular imaging). Hupsz, igen, mindkettő angol nyelvű. Korábban talán arról is volt szó, hogy vannak rangosabb és kevésbé rangos folyóiratok. A magyar (v. egyéb nemzeti nyelvű) lapok általában a "nem rangos" kategóriába tartoznak, impakt faktor nélkül. Mivel a tudománynak nincsenek határai, közös nyelvet kell beszélni, ami a korábbi latinról angolra változott. Nemzetközi konferenciákon is angol a hivatalos nyelv.

A lényegtelen locsogás után térjünk a lényegre. Azt hiszem, könnyen belátható, hogy még ha elő is fizet az ember néhány folyóiratra (inkább intézetek fizetnek elő, mert nem olcsók), nem feltétlenül találnak meg minden lényeges információt. Egy-egy szakterülettel kapcsolatban is elég sok lapban lehet publikálni. A scientometriával foglalkozó posztban pedig kifejtettem, hogy a kutatók teljesítményét számokban mérik. Nos, ezekben segítenek a tudományos folyóiratok adatbázisai.

Első szinten az egyes lapoknak általában van weboldala, ahol esetleg online kereshetünk a már megjelent számokban.

De a legtutibbak a nagy (hatalmas) adatbázisok. Ezeknek több típusa is van. Scientometriai szempontból talán a legfontosabb a Scopus, ahol szinte minden valaha megjelent tudományos közleménynek és szerzőnek nyoma van. Az adatbázis célja, hogy könnyen elérhetővé tegye az irodalomban megjelent műveket. Szerepelnek a szerzők, a szerzők munkahelyei, a szerzők írásainak címei, absztraktjai, megjelenés ideje, megjelenés helye (mely kiadó, mely lap). Szerepelnek az impakt faktorok, és nyilván vannak tartva a citációk (idézések) is. Ez tehát egy tökéletes scientometriai nyersanyag. Ha van már tudományos közleményed, esetleg több is, érdemes utánanézni. Számít összesített impakt faktort, kiszámítja a független hivatkozásokat (független, amikor nem egy volt társszerzőm idézi a cikkemet).

Van hátránya is. Sajnos mindenhol a pénz beszél. Ez azt jelenti, hogy nem kap hozzáférést a Scopus sem mindenhez. Azért így is több mint 5000 szerző több mint 18000 címe van fenn. A másik, hogy előfizetést, felhasználónevet és jelszót igényel a használata...

Testvéroldala a ScienceDirect, ahol kevesebb cikk van fenn, de nagyon sok teljes szöveggel is elérhető (amennyiben előfizettünk persze a szolgáltatásra). Ez már igazi kincsesbánya a kutatónak. Érdekel a gerinctörés, beírom, hogy "gerinctörés", és ontja az ezzel kapcsolatos tudományos munkákat. Elég jó keresőik vannak, azaz meglehetősen speciális kereséseket végezhetünt, bonyolult, többszörös szűrésekkel is (pl.: Béla nevű szerző, gerinctöréssel kapcsolatos cikkek kellenek, amelyek nem repülő-szerencsétleségben történtek, és nem régebbiek 3 évnél - na jó, ez egy kicsit durva volt...). Szóval patent. A legtöbb cikk "fulltext", azaz a mű teljes egésze olvasható. A webes felületnek köszönhetően a cikk olvasása közben a hivatkozásokra azonnal rákereshetünk, de a cikkeket .pdf formátumban is letölthetjük. Ezek a keresők általában elsőre csak a címet és szerzőket "dobják ki", majd tájékozódásul elolvashatjuk a cikkek rövid tartalmi kivonatát (ez az absztrakt), és ez után eldönthetjük, hogy akarjuk-e az egész cikket olvasni. Sajnos gyakran csak a cikkek absztraktja ingyenes, még ScienceDirect előfizetés esetén sem érhetünk el minden cikket (kiadója és szerződéseik válogatják).

Nem sorolom fel mindet, elég sok hasonló adatbázis létezik, más és más előnyökkel illetve hátrányokkal, pl. http://worldwidescience.org/, ahol egyéb nyelveken is lehet keresni, http://www.scicentral.com/, stb. stb. Ide sorolhatjuk a Wikipédiát is, na jó, igazából nem, mivel az már nem igazán alapszik tudományos dolgokon... Ellenőrizetlenül bárki bármit beírhat... Nem ajánlom, csak "nem fontos" dolgok keresésére...

Persze talán valaki rögtön mondja, hogy hát ott a Gugli. Igen, az a durva, hogy tényleg ott van. Nagyon sok tudományos cikket indexel, ekkor "Google Tudós" üzemmódra vált, vagy felajánlja, hogy kereshetünk így is. ÉS korrekt dolgokat talál. Sokszor azonban egy más adatbázisba vezet el, de a lényeg, hogy amit kerestünk, azt meg is találjuk, és ebben segít. Mondjuk kezdőknek ajánlom. Írjuk be, hogy "gamma irradiation sterilisation", és a találatokat részben "Tudós"-ként hozza!

És akkor zárjuk a "nagyágyúval" (szerintem az), ez pedig az NCBI (National Center for Biotechnology Information) alkotása: a PubMed. Érdemes az NCBI főoldalán is elidőzni, szétnézni. Ennek csak egy része a PubMed (orvosi/orvosbiológiai cikkek adatbázisa). Van itt minden, ami kellhet: információ a génekről, fehérjékről, módszerekről, metodikákról, betegségekről, kórképekről, nagyon hasznos szoftverek, egyéb eszközök, tervezéshez, képelemzéshez, szekvenciák összehasonlításához, microarray adatok, meg még fogalmam sincs hogy mik, mert nem is értem... Lehet csemegézni. :-)

Egyesek még beszélnek a MedLine-ról is, ami talán még létezik, de a PubMed már teljes egészében lefedi, tehát felesleges a két acc.

A PubMed tehát kifejezetten élettudományi, vagy ahhoz nagyon közel álló tudományos folyóiratok cikkeit tartalmazza, pontosabban ezek címeit, szerzőgárdáit és absztraktjait, és amennyiben elérhető, a kiadóhoz is van link, ahonnan letölthetjük a "fulltext"-eket (ha ingyenesek, vagy fizetünk). A lényeg, hogy a PubMed használata ingyenes. És ennek is nagyon jó a keresője, szűréseket is egyszerűen be lehet állítani. Van Tutorial-ja, de rájönni sem nehéz, hogy hogy működik. És ami a leginkább tetszik: be lehet lépni gmail accounttal is, így némi plusz szolgáltatáshoz jutunk (irodalmat gyűjthetünk, visszanézhetjük a korábbi kereséseinket, miegymás).

Tehát Internet nélkül nem tudnék élni. Bár elég sok sz@r meg mocsok van rajta (akit nem érdekel ne nézze), de baromi jó, hogy bárki bármilyen információt, ráadásul hiteles információt elérhet.

Hangsúlyozom, hogy HITELES információkról van szó, melyek már megjelentek egy tudományos folyóiratban, és a tudós társadalom be is fogadta azt (de ha nem, azt is könnyű megtalálni; épp a napokban találkoztam ilyennel. "A" azt mondta, hogy "B" van, de már ajánlotta is fel a rendszer, hogy olvassam azért el "C"-t is, mert szerinte "B" nincs... Erről majd egy külön bejegyzés.).

Hangsúlyozom ugyanakkor azt is, hogy bár laikusok számára is elérhetők ezek az információk, a laikusnak tisztában kell lennie azzal, hogy az az információ neki adott esetben semmit sem jelent, és nem tudja felhasználni. Érdekes, de attól még, hogy minden létező információ - lassan - szabadon elérhető, az ember nem rendelkezik a tudással. Mit ér egy komolynak tűnő információ, ha azt az ember nem tudja milyen közegben elhelyezni, és nem tudja helyesen értelmezni?

Ezúton tehát elnézést kérek azoktól az olvasóktól, akiket ez nem hozott lázba, majd máskor másról. Ha pedig valakinek segítségére volt az infó, akkor már megérte, és sok sikert kívánok a használatukhoz! (Gondolok itt elsősorban szakdolgozókra, diplomadolgozókra, Ph. D. hallgatókra - a többiek már biztos tudják, vagy nem érdekli őket és elvannak nélküle).

Ha már ilyen bizalmas viszonyba kerültünk: a blog "kezdésekor" aggályaim voltak afelől, hogy ezt bárki olvasni fogja; kértem is visszajelzést. Ezt persze nem nagyon kaptam, bár volt akivel "elcsevegtem" egy veszélyes posztról, és volt aki pedig belejavított az irományba. Ez pedig azt jelenti, hogy egyrészt természetesen köszönöm az észrevételt, igaza volt, másrészt pedig, hogy "szakmabeli" is olvas, ami jó. :-)

Vannak akik olvasgatnak, de fogalmam sincs, hogy miért. Errefel mostanában nem nagyon írok... Hát bocsi. Ha van kérdés, kérés, állok rendelkezésre.

Most jóccakát, mert holnap reggel várnak a sejtek!

Még valami. Kezdő, vagy végző vagy csak kíváncsi egyetemistáknak, főiskolásoknak: ha még létezik, regisztráljatok az EISZ-re, mert onnan ingyenesen elérhettek jónéhány kisebb adatbázist jónéhány témakörben (orvosi mellett talán jogi, nyelvi és pszichológiait, de talán matek és fizika is van).