Ma sem volt az az agyonerőltető nap. Kollégákkal átbeszéltük az eddigi eredményeket, megjelöltük a folytatás irányát. Ehhez kellenek még sejtek is, de mivel ezek a kísérletek nem sejtvonalon folynak (ami ugye mindig van), és épp nincs "rendes" sejtünk, ezért fagyasztásból kellett felvenni sejteket (ld. korábban). Az ember elmegy a folyékony-nitrogénes tartályhoz, kiemeli a dobozt, amiben a fagyasztott jószágok vannak, kiveszi ami kell. Aztán gyors olvasztás, sejtszám- és életképesség meghatározás, majd flaskába pakolás médiummal.
Volt egy tűzvédelmi oktatás is. Az épületben megtörtént a tűzjelző rendszer modernizációja. Ezt beszéltük át a kivitelezők egyik munkatársával. A rendszer nagyon jó, már-már sci-fi-be illő, egy gondja van. Ha nem figyeli valaki napi 24 órán át (folyamatosan), akkor a téves riasztás megy a tűzoltókhoz, akik valószínűleg morcosak lesznek, ha kivonulás után kiderül, hogy téves riasztás volt. Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy azon a részen, ahol a laborok vannak, és én is dolgozom, a rendszer tesztelésekor kiderült, hogy a riasztásból semmit sem hallunk. Végülis a kutató nem fog hiányozni senkinek... :-) Komolyra fordítva, ha történik valami fejlesztés, azt tapasztalom (mindenféle téren, legyen az könyv, film, épület, játék, neaggyisten kormány), hogy az emberek főként a negatívumot domborítják ki, és nem örülnek annak az aprócska ténynek, hogy valami egy picit jobb lett. Természetesen nem állítom, hogy a fejlesztés minden esetben jó irányba történik. És jelen esetben az is igaz, hogy egy tűzvédelmi rendszer vagy legyen tökéletes, vagy mindegy.
Nem írtam még a sejtszámolásról. Ez egy nagyon egyszerű és gyors folyamat, amivel sokan nincsenek teljesen tisztában (azok közül, akiknek kellene), vagy nem is használják. Pedig tényleg szinte semmibe nem kerül, és nagyon hasznos. Mivel már van egy Sejttenyésztés bejegyzés, és ez oda tartozik, a módszer leírását oda fogom pótolni, hátha valakinek még jól jön.
