Kicsit felbosszantott valami a napokban...
Talán már korábban is feszegettem a témát, hogy a tudományba talán túlságosan belefolyt a pénz. Vagy a tudomány folyt a pénzbe? Esetleg a tudósok anyagiasodtak el?
Réges régen, meg az Óperenciás tengeren túl a kutató maga állította elő a kutatásához szükséges anyagokat, eszközöket. Az alkimisták gyűjtögettek, melegítettek, kotyvasztottak, majd kész volt az alapanyag, melyről azt gondolták: "na, ezzel megcsinálom a tutit!"
Mint azt is írtam, mikor felismerték az antitestek jelentőségét a kutatásban, akkor orrba szájba elkezdtek nyulakat, kecskéket meg ki tudja mit immunizálni, majd vérszérumot tisztítani, melyben benne volt az antitest, amit aztán sok mindenre lehetett használni.
A szövettani munkában, a paraffint "házilag" elegyítették a méhviasszal, és tojásból és glicerinből kevert ragaccsal kezelték a tárgylemezeket a metszetek felragasztásához (ezt én is csináltam még). Később egy APES nevű anyagot oldottak acetonban, majd ezzel kezelték a lemezeket, sokkal jobb adhéziós (ragasztó) réteget kapva (ezt is csináltam). A mikroszkópi festékeket maguk keverték maguknak, cikkekben publikált, vagy féltve őrzött receptek alapján (durva, de ilyet is csináltam! :-)).
Időnként felidegesít, ha a TV-ben nagyon, de nagyon buta reklámokat látok (nem nézek TV-t, de néha látok). A lényeg, amit a mi szép és nagyon jó világunk kínál: nem kell fáradoznod semmiért, pénzért mi mindent alád rakunk! A lényeg, hogy mindenből a legújabb, legszuperebb termékkel rendelkezz! Ezt mindannyian tudjuk.
Hogy jött ez ide? A kutatók világában ugyan ez van. Lehet, hogy nem meglepő, de engem azért meglep. Az, hogy az antitestet már meg lehet venni, tisztítva, ellenőrizve, az jó. Nagyon sok kutató(labor)nak óriási könnyebbség. Nem mindenki tudna ezért állatházat fenntartani (megj.: ma már zömmel nem állati eredetű antitesteket használunk). Készre gyártott (azonnal használható) tárgylemezeket használunk, a festékeket is meg lehet venni készen. Léteznek nagyon új technikák (pl. "One Step" kitek, melyek a korábbi több lépéses reakciót letudják egyben, R.T.U. (azaz ready to use - használatra kész reagensek), és megannyi cucc, ami könnyebbé teszi az életünket. Ez természetesen nem is baj, a baj csak az, hogy ezeket nem mindenki engedheti meg magának (akárcsak az éttermi vacsorát). Ami szerintem még nagyobb baj, hogy sok anyag, készülék esetén a gyártó cég nevét kell megfizetni (mint a BMW / Suzuki esetben; egyikkel sem mehetsz hivatalosan gyorsabban a megengedettnél, azt pedig mindkettő tudja. A BMW nyilván jobb, de nem annyival mint amennyivel többe kerül...).
Találkozni olyan drága termékekkel, melyek olyan plusz dolgokat nyújtanak, amik nem szükségesek.
Ami a másik nagy baj, hogy gombamód szaporodnak a kis, ismeretlen (legalább is számomra) cégek, a kellemesen olcsó termékeikkel, melyek (állítólag) ugyanazt tudják, mint a már ismert drága. Ez néha igaz, de a laborárucikkek terén is megjelent a "kínai gagyi". Kínai alsógatyát venni nem gáz, legfeljebb másnap kidobod. De ha elszállnak a mintáid (melyeken adott esetben egy hete melózol, és esetleg már belevertél pár százezer Forintot - ez nem nagy szám!-) egy gyenge minőségű v. nem megfelelő eszköz miatt, hát az eléggé kellemetlen...
Mikkel találkoztam "dolgozzunk költséghatékonyan" címszó alatt? Érdekel? Ha nem, ezt a bekezdést ne olvasd tovább! Pipettahegyek, melyek közül ha kiveszel egyet, jön vele vagy hat másik. Vagy a fordítottja, kivennél egyet, és csak jobban beszorul a tartóba... Pipettahegy, amibe felszívsz 10 mikrolitert, de kettő benne marad, és nem tudod kinyomni... Pipettahegy, amin nincs lyuk. Eppendorf cső, aminek a kupakja leszakad. De szinte mindnek... Antitest, ami nem működik. Proliferációs teszt (kit), ami nem jó semmire. Centrifuga, amibe beleragad a centricső. Fedőlemezek, amik tömbbé ragadnak. Centrifuga, ami fél év alatt bedöglik (és hetekig szervizelik). Ragasztó, ami nem ragad. Sejttenyésztő edény, amiben nem tapad le a sejt. Hűtő, amit lehetetlen beállítani. 40.000 Ft-os edény, ami ugyanazt tudja, mint egy hungarocel doboz. Tripszin, ami nem "tripszinizál". Hőálló üveg, ami melegítésre elcsattan. Szűrő, ami nem szűr. Mikroszkópi fedőanyag fluoreszcens mintákhoz, ami önmagában fluoreszkál, tönkretéve ezzel a mintákat. Mikroszkópkamera borzasztóan kezelhetetlen szoftverrel és felbontással.
Na, jó, elég lesz. Tény, ha jót akarsz, meg kell venni a drágábbat, mert ha spórolsz, többet fogsz a végén kiadni. A drága eszközzel is lehet spórolni, a munkamenet optimalizálásával. Ha nincs pénz a szükséges jó minőségű és megbízható anyagok és eszközök megvásárlására, bele se kezdj. Halmozottan érvényes a "micsodából" nem lehet várat építeni mondás.
De mi is bosszantott fel? Egy (elég nagy) cégnek volt most egy akciója, ha három azonos terméket vásárolsz, csak kettőt kell kifizetni. Mondjuk 70-100 ezer Forintos cikkeknél ez nem mindegy. Pláne, ha fogy. Aztán persze az apró betűs rész - mint a hétköznapi életben -, hogy erre, meg erre, meg erre nem érvényes. Kértem tehát árajánlatokat olyan dolgokról, amikre érvényes volt, és kellettek is. Az akció egy héten át tartott, szerdán értesítettek róla, csütörtökön még kétszer. Aztán jött a péntek, az utolsó nap, de nem kaptam ajánlatot. Akció vége...
Hétfőn ott volt az ajánlat. És a kis buták, hogy csinálták! Akitől kértem az ajánlatot, az e-mailt átpasszolta egy kollégájának. A kollégától kapott ajánlatban pedig ott volt a "Tárgy:", az átpasszolós kollégától: "nem sürgős". Ja, nem hát, mert még esetleg akciósan vásárolnék... Na, ez undorító... Mástól is hallottam hasonlót: Akciós termékek, árajánlat-kérés, rendelés - még időben - majd válasz: jelenleg nincs termék raktáron. Majd az akció vége után egyből szállítottak.
Ennyit erről. Ennyit azokról a szép brosúrákról, kiadványokról, meg arról, hogy milyen csúcs szuper, kedvező árú termékeink vannak, gyors szállítással. Az üzlet az üzlet. Mintha pizzát rendelnék. De ott legalább le tudok anyázni valakit - aki feltehetően pont nem tehet róla... :-)
