HTML

DNS a fazékban

A blog célja kettős: egyrészt magamnak tárolok feljegyzéseket, másrészt ha valakit érdekel, bepillantást nyerhet a kutatásba, a kutatók hétköznapjaiba.

Friss topikok

  • VasMacska: Köszönöm - a többi olvasó nevében is - az információt! Igen, a Google "Scholar" elég sok mindent i... (2012.01.05. 00:11) Adatbázisokról
  • VasMacska: @pottyosgaloca: Örülök, ha segítettem. Azt azért fontos látni, hogy az itt leírtak koránt sem hely... (2011.11.26. 23:53) Immuncitokémia, western blot és társaik
  • VasMacska: @karvajfog: Köszönöm, jogos, javítva... Ilyen, amikor az magyaráz, akinek fogalma sincs róla... :-... (2011.05.04. 23:18) Sejttenyésztés
  • VasMacska: Köszi a novellát, érdekes. Nem gondolnám, hogy kiléptünk az evolúcióból, sőt! A technológiai vívm... (2011.04.07. 20:28) Egy elméletről - szigorúan szubjektíven

Linkblog

Legyen egy újabb nap

VasMacska 2012.03.08. 16:54

Nézzünk meg egy keményebb napot!

Ébresztő 6-kor. Gyors ébredés. Mint minden olyan napon, amikor valami "izgalmas" - de legalább is fontos - nap következik. Röpke reggeli. Nem vagyok nagy reggeliző, de ilyen napokon kell reggelizni. Érkezés 7-re; a műtét 8-kor kezdődik. Kísérletes daganat lesz eltávolítva, melyből fény- és elektronmikroszkópos vizsgálatra teszünk ma el anyagot. Igen, a nap az elektronmikroszkópia miatt lesz fontos. Mivel igen nagy nagyításokat alkalmazunk, nem lehet hibázni. Mert a hiba is hatalmasat fog nagyítódni. A fixálószerek, melyekkel igyekszünk a szövet állapotát pillanatszerűen rögzíteni, előző este elkészültek, hűtőben tároltuk. Fontos, hogy a minta minél hamarabb fixálódjon az eltávolítás után. A műtétre puffert viszek át jégen. Alacsony hőmérsékleten az anyagok mozgása (diffúzió) lassabb; így jobban megőrizhető az eredeti állapot. Műtét rendben lemegy, az anyagot elteszem a pufferbe. A puffer egy olyan oldat, melynek anyagkoncentrációja és ionerőssége a test belsejével egyező. Ebbe téve a biológiai mintát, az optimális esetben "nem veszi észre", hogy el lett távolítva az élő szervezetből.

Anyagot átviszem a laborba. Szövetminta felvágása, makroszkópos leírása (vizsgálat szabad szemmel). Nagy szövetnövekedés, a szerv felületén bevérzések. Metszeti képen jól látható az egészséges szövetekbe hatoló daganattömeg. Némi zsírhalmozódás. 8-ra kértem az asszisztenst, de sehol sincs. Fontos lenne a gyorsaság. A terv az volt, hogy én diktálom, ő írja. Én írtam - időveszteség. Jobb helyeken hangfelvétel készül. Szövetminták milliméterpapírra, fotózás. Mintavételek helye kijelölve, mintakódok kreálása. Nem engedtem el a fantáziámat, a minták számokat kaptak. Rövid távra jó megoldás. Beágyazáskor bonyolítom. Kontroll és beteg minták kivágása. Elektronmikroszkópiára 1 köbmilliméternél nagyobb mintákat nem veszünk. Fontos, hogy az egyes anyagok, melyekkel a mintát kezeljük, gyorsan átjárják az egész szövetet. Ezért picik. Fixálás indítása, 4 Celsius fokon másfél óra rögzítés. Előkészületek a további munkához. A szövetet mosni fogjuk, majd utórögzítjük. Elektronmikroszkópiánál glutáraldehid, majd ozmium-tetroxid oldatával fixálunk, fénymikroszkópiára jó a formalin is. Mindkettő pufferelt, hogy a pH-ja ne másszon el.

Az első nehéz lépésen túl vagyok. Jöhet az uncsi rész. Víztelenítés. A szövet víztartalmát fokozatosan etil-alkoholra cseréljük. A következő anyagok ugyanis, melyekkel a mintát kezeljük, nem elegyednek vízzel. A mintákat majd valami kemény anyagba kell ágyazni, amelyben jól metszhetővé válik. Fénymikroszkópiára paraffinba ágyazzuk a mintát, ez egy gyertyaviasz-szerű anyag. Elektronmikroszkópiára, ahol 30-60 nanométer "vastag" metszetekre van szükség, sokkal keményebb anyag szükséges: kemény műgyanta-polimer.

Közben kivágok egy darabot, melyen zsírokat kell vizsgálni. Alkoholos, acetonos kezelés kizárva, mert ezek kioldanák a zsírt. A mintát egy beágyazó anyagba fagyasztom -197 fokos folyékony nitrogénben. Na, ez valóban pillanatszerű rögzítés. A mintát fagyasztó mikrotómba applikálom, és készítek néhány 5 mikrométeres metszetet. Felolvadás után kálciumos formalinnal fixálom. Ez jól megőrzi a szerkezetet is és a zsírok nagy részét is. Ezzel megvagyunk.

A glutáraldehides fixálás kész, kimosom a szövetmintákat, és jön az ozmium-tetroxid. Mivel ez nehézfém, az elektronmikroszkópos képnek egyben kontrasztot is fog adni (elnyeli az elektronsugarakat). És jó mérgező (vegyi fülke használata). Másfél óra pihi. Lenne, ha nem csinálnám a zsírfestést. Ennek elve, hogy a festéket olyan oldószerben oldjuk, amely kevésbé oldja, mint a zsír. A szövetmintára öntve az oldatból a festék át fog oldódni a zsírba. 10 perc festés után kimosom a felesleges festéket, egy gyors magfestés, hogy jobban tájékozódhassunk a mintán, majd a metszeteket lefedem, és vizsgálhatók is.

Siker. A daganat állományában jelentős zsírhalmozódás. Mossuk ki az elektronmikroszkópos mintákat! Igen tiszta, ampullázott desztillált vízzel. Több váltásban. Kezdhetem a víz lecserélését alkoholra. Fokozatosan, hogy a vízvesztés miatt a minták ne zsugorodjanak, ezáltal torz képet nyújtva. Sejorganellumok tönkremehetnek. Sejtalkotók mozdulhatnak el. Sejtmembránok szakadhatnak át. A mintákat egyre töményebb alkoholos oldatokkal kezelem. Közben enni is kellene valamit. Menza nem jöhet most szóba, büféből szerzek táplálékot. Unalmas rész; a mintákon óránként emelem az alkohol koncentrációját. Este 7-re az abszolút alkoholhoz érkezek. Ekkor a minták már nem tartalmaznak vizet, de a szerkezetük megtartott. Legalább is remélem. Ez csak jó egy hét múlva derül ki...

A beágyazáshoz tehát epoxi-gyantát kell használni. Az viszont az alkohollal sem elegyedik. De legalább az alkohol már két lépésben lecserélhető egy köztes oldószerrel. Pontosabban háromban. Két fokozat oldószer után egy olyan oldat következik, mely 1/2-részben tartalmazza a gyantát is. Nagyon fontos, hogy a gyanta bejusson az utolsó két szöveti molekula közé is. Egy újabb egy órás kezelés...

9 óra. Már igen éhes vagyok. Eszembe jut, hogy még van két kakaós csigám (nyami!). Pavlovi reflex működik. Miközben bontom ki, már ömlik a nyálam. Igen, az ilyen kajálás a legkirályabb.

10-kor jön az utolsó lépés. Az eleje után talán ez a leghúzósabb. És ilyenkor már késő is van. Pici kapszulákba kell önteni a folyékony, pontosabban 4 komponensből megfelelő sűrűségűre kevert epoxi-gyantát, majd ebbe helyezni a mintát. Ami ekkorra igen törékennyé vált. Ráadásul úgy kell orientálni, hogy a metszéskor majd a megfelelő irányba nézzen. Csak 10 mintát vettem most... Na, nevezzük el a mintákat, mert ezek tökegyformák. Pici fekete kockák  narancssárga műanyagban. Itt már fontos a pontos mintajelölés. Szeretem az olyan kódokat, melyekből jegyzet nélkül vissza lehet következtetni az eredetre. Azért a jegyzőkönyvezés is fontos. Nagyon fontos.

Mivel patentul kell megcsinálni, patentul csinálom. Nincs fáradság, nincs éhség, nincs máshova figyelés. Nincs hiba. Legalább is ezt gondolom. Mikor kész, 48 órára 70 Celsius fokra teszem el. Ezen a hőmérsékleten, ennyi idő alatt tökéletesre keményedik. De ez is csak később derül majd ki. Takarítás, és lehet menni haza.

Mit csináltam?

Egy élőlény egy darabját kivettük, annak molekuláit (molekuláinak többségét, elsősorban fehérjéket) fixálószerekkel egyetlen nagy molekulává polimerizáltam, rögzítve ezzel annak szerkezetét. Ezt követően a vizet kemény műanyagra cseréltem. Az élőből egy tárgy lett, mely megmarad, míg a világ világ lesz.

Címkék: kutatás kísérlet mikroszkóp folyékony nitrogén elektronmikroszkóp

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://dnsafazekban.blog.hu/api/trackback/id/tr34298075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása