Nos, úgy döntöttem, ma kemény fába vágom a fejszémet. Valószínűleg bele is fog törni...
Tekintsük ezt a posztot inkább egy kubista impresszionista absztrakt "irodalmi" műnek. Olyan dologról akarok most írni, amit nagyon én sem látok - még - át. De úgy döntöttem, most megpróbálom. Lesz ami lesz. Legfeljebb majd javítgatom.
Na de miről is van szó? Arra gondoltam, szánok egy bejegyzést annak a témának, hogy hogyan is működik ez a kutatás dolog? (Inkább: hogyan látom én?)
Megpróbálok elvonatkoztatni minden "zavaró" tényezőtől; ilyenekre utaltam korábban (cikkszerzési vágy, vágy az elismertségre, cikkírási kényszer, pénzvágy vagy a pénz hiánya, miegymás). Tehát már csak ezért is "abnormális" bejegyzés lesz ez.
Elkezdem.
Van valami (jelenség) aminek a magyarázata előttünk nem ismert. Meg akarjuk ismerni. De természetesen nem egy legyintéssel akarjuk elintézni, vagy kitalálni valami hihető és megnyugtató választ, hanem tényleg tudni akarjuk az igazat. Hogy álljunk neki?
Erről is volt szó korábban. Elsőként megpróbálunk utánaolvasni. Ha a választ nem is találjuk meg, össze tudjuk szedni azt, hogy a kérdéskörrel kapcsolatban milyen információk állnak már rendelkezésre (amiket vagy elhiszünk vagy nem. Lehetne majd szánni egy posztot ennek is.). Ezek alapján, ezek fényében újra gondolhatjuk a problémát, esetleg az olvasottak hatására mi is másként állunk neki a problémának. Rossz esetben neki sem kezdünk a munkának - volt már ilyen...
Érdemes elsőként megpróbálni reprodukálni a jelenséget. Megismételhető-e egyáltalán? Ha megismételhető, meg tudjuk figyelni. Így más pontosabb képet kaphatunk a jelenség természetéről. Ha van valami sejtésünk, azt letesztelhetjük (pl. - hülye példa - hidegben is működik-e?). Gyakori, hogy egy a valóságtól egyszerűbb modellt hozunk létre. Ez a modell tartalmaz minden olyan paramétert ami a jelenség létrejöttéhez szükséges, nem tartalmaz egyéb, szükségtelen(nek ítélt) komponenst. A modell paramétereit egyenként és pontosan tudjuk irányítani. Tehát úgymond teljhatalmunk van a rendszer fölött. (Létezik-e ilyen modell?)
Ha sikerül találni / csinálni egy ilyen modellt, akkor el lehet kezdeni a kísérleteket. Ezek során egy-egy paramétert változtatunk, így módszeresen, egyenként fel lehet tárni, hogy a vizsgált dolog hogyan is működik, a működése milyen feltételeken alapszik, és a működésnek milyen eredménye(i) lehet(nek).
Azt hiszem, gyakorlatilag ennyi :-)
Nagyon fontos, hogy egyszerre mindig csak egy dolgon változtassunk, hogy később meg tudjuk ítélni, hogy pontosan mi okozott mit. Ugyanilyen fontos a megfelelő kontrollok alkalmazása. Egy változás észleléséhez mindig szükséges egy "mihez képest". Érdemes tehát kezdetben lefuttatni egy "üres" kísérletet, aminek az eredményét tekintjük nullának, vagy egynek, vagy alapvonalnak. Általában minden egyes kísérlettel együtt futtatunk egy kontrollt. Elvben ez elég lenne egyszer, de mivel a gyakorlatban nincsen tökéletes modellünk, történhetnek a kísérlet során olyan események, melyeket nem vártunk, jó, ha minden egyes vizsgálat során alkalmazunk egy kontrollt. A "kontrollt" teljesen azonos módon kezeljük mint a "vizsgált" mintát, azzal a különbséggel, hogy utóbbit kitesszük a vizsgálat tárgyát képező hatásnak.
Az eredményt akkor tekintjük elfogathatónak, valósnak (validálás), ha az reprodukálható. Általában három egymástól függetlenül végzett, hasonló eredménnyel záruló vizsgálat eredményét fogadjuk el eredménynek (senki ne kérdezze, hogy a három hasonló eredmény hány tényleges kísérletből jött ki!...).
Nézzünk egy nagyon egyszerű példát! Kérdés: hogyan hat az "M" anyag az "F" sejtek növekedésére?
Álljunk neki, mint bolond bornyú az anyjának! Vegyünk 1 millió "F" sejtet, kaparjunk bele valamennyi "M" anyagot, és 24 óra elteltével nézzük meg, mennyi sejt van!
- ugyanannyi. Magyarázat: nem hat az "M" anyag a sejtek növekedésére. Igaz ez? Ha 3x ugyanígy megcsináljuk, hasonló eredményt kapunk. Akkor igaz. Neeem. Nem. A sejtek normál tenyésztési körülmények között nőni szoktak (pontosabban szaporodni), ha ugyanannyi sejt van, akkor "M" gátolta a növekedést. De meg kell nézni, hogy nem volt-e tele mondjuk a tenyésztőedény az egymillió sejttel (a legtöbb - letapadó - sejt esetében, ha azok telenövik a tenyészfelületet, ún. kontakt gátlás jön létre, ami azt jelenti, hogy a sejtek nem osztódnak tovább. Kivételt képez ez alól sok daganatos sejt, amely "több rétegben" is képes nőni). Ha volt hely a sejteknek nőni, akkor is érdemes még pár dolognak utánanézni. Például volt-e minden anyag megfelelő mennyiségben a tápfolyadékban? Ha nem, akkor nem az "M" anyag miatt nem történt növekedés, hanem eleve nem történt volna. Itt jön be a kontroll fontossága. Vegyünk kétmillió sejtet, vegyünk két egyforma edényt, tegyünk bele egy-egy misi sejtet, és az egyikhez adjuk hozzá az "M" anyagot. Így már látni fogjuk, hogy ha történt hatás, az valóban az "M" anyag miatt történt.
Ebben az esetben akkor mondhatjuk, hogy az "M" anyagnak nincs hatása az "F" sejtek növekedésére, ha a kezelés 24 óráját követően mindkét kísérletben ugyanannyi lesz a sejt. Ha kevesebb, akkor gátló, ha több, akkor a növekedést serkentő hatása van. Így már rendben vagyunk. "M" anyagnak az "F" sejtek növekedésére nincs hatása.
Persze, hogy így ez sem igaz... :-) Az igazság a következőképp hangzik: 24 óra alatt az "M" anyagnak "x" koncentrációban nincs hatása az "F" sejtek növekedésére. Elég körmönfontan hangzik, de a kísérlet alapján csak ennyi mondható ki. Mert lehet, hogy a hatás 48 óránál már megmutatkozna. Az is lehet, hogy osztódást serkentő hatása van, de csak nagyobb koncentrációban. Toxikus is lehet.
Csináljunk akkor egy patent kísérletet! Először is állítsunk elő rengeteg sejtet. Aztán oltsunk le ugyanolyan edényekbe, ugyanolyan tápközegbe sokszor 1 millió sejtet. Kezeljük őket 1; 2,5; 5; 10; 20, 40; 80 és 160 egység "M" anyaggal. Az alkalmazott koncentrációkat jobb híján hasból találjuk ki, de ha van adat az irodalomban, azt vehetjük kiindulási alapnak. Tehát van 8 mintánk. Legyen egy kilencedik a kontroll, amibe nem teszünk "M" anyagot (0). ÉS az idővel párhuzamosan játsszuk el ugyan ezt. Nézzük meg a sejtszámot 3, 6, 12, 24, 48, 72 és mondjuk 96 óra elteltével. Minden időponthoz legyen egy kontroll ("M" anyaggal nem kazalt mintánk) is! 9 minta ("M" dózis), 7 időpont az 36 vizsgálati anyag. A kezeletlen minták adják meg a sejtek normál növekedését (0 "M" 3 óra, 0 "M" 6 óra, 0 "M" 12 óra, stb.). Ezekhez a mintákhoz viszonyítjuk az egyes kezelések eredményeit (1 "M" 3 óra, 1 "M" 6 óra, stb., aztán 2,5 "M" 3 óra, 2,5 "M" 6 óra, és így tovább.Minden "M"-mel kezelt vizsgálati időpont eredményét a megfelelő időpontban nézett kontrollhoz viszonyítunk. Hát, lesz egy jó kis adathalmazunk... De a vizsgálat végén (ebben benne van, hogy az egészet megnéztük 3 külön kísérletben) már viszonylag pontosan tudunk nyilatkozni az "M" anyag "F" sejtek szaporodására gyakorolt hatásáról.
Hangsúlyozom a viszonylag szót. Még mindig elképzelhető mondjuk, hogy nem tapasztalunk változást, de lehet, hogy az "M" anyag 500 egységnyi mennyiségben már durván pusztít. És természetesen az is lehet, hogy bár itt nem tapasztaltunk hatást, de két hetes kezelés után már történne valami. Arról ugye nem is beszélve, hogy ettől függetlenül az "S" sejteket már nyomnyi mennyiségben is írthatja...
Ezért tűnhet néha egy tudományos közlemény nyelvezete mesterkéltnek. Sosem szabad többet állítani, mint amit tapasztaltunk. Tehát itt is csak a következőt állíthatjuk: Az "M" anyagnak az általunk használt koncentrációkban 96 óra alatt ilyen meg ilyen hatása volt az "F" sejtekre, melyeket ilyen meg ilyen körülmények közt tenyésztettünk.
Pedig mennyit melóztunk vele...
Sosem felejthetjük el, hogy egy sejttenyészet nem egyenlő az élőlénnyel. Egy anyag a sejtekhez adva egész másként hathat, mint szájon át bejutva, az emésztőrendszerben fel-/átdolgozódva a véren keresztül.
Nem értem a végére a mondandómnak. Még most kezdünk belemelegedni, nem? Mindegy. Végezetül egy "érdekesség". A Chemotox hatóanyaga gátolja az acetil-kolin észteráz enzimet. Ez az enzim az acetil-kolint bontja. Az acetil-kolin egy jelátvivő molekula. A légy repülni akar. Az agyából egy idegszálon keresztül áram fut a szárnyat mozgató izomig, ahol az ideg végéből acetil-kolin szabadul fel. Ezt érzékeli az izom, és az összehúzódik (ez nálunk embereknél is így van). Az acetil-kolin észteráz az acetil-kolint gyorsan el is bontja, így a jel nem marad folyamatosan az izmon, hanem az elernyed, és újabb összehúzódásokra lesz képes. Ha ezt Chemotox-szal gátoljuk... ne nagyon gondoljunk bele. A légy meg fog dögleni. Bár az emlősök (így az ember is) pontosan ugyan így működnek, semmi bajuk nem lesz a Chemotox-tól. Oka: az emlős acetil-kolin észteráz felépítése némiképp különbözik a rovarokétól. Ez a különbség épp elég ahhoz, hogy a Chemotox ne hasson. Azért ne nagyon inhalálassátok, mert a hatóanyagon kívül - ugye - mást is tartalmaz.
Ja, miért programozás? Nem értek a programozáshoz. De van egy olyan érzésem, hogy a kutatónak gépként kell viselkednie. Hideg, szkeptikus (objektív?), pontos, gyors. A kutatást pontosan le kell tervezni, folyamatábra szerkeszthető. Ideális esetben az célig igen/nem döntéseken keresztül jutunk el.
