DNS a fazékban

   Akkor kezdjük. Most csak nyersen leírom a mai eseményeket egy kis történettel. A későbbiekben áttekintjük, hogy mi is az amivel foglalkozunk, illetve foglalkoznunk kellene.

   Elöljáróban annyit, hogy ezt a kutatást nem én kezdtem. Más kezdte, de abbahagyta.

   A szakirodalomból már elég jól ismert, hogy az "SR" hatására a DNS károsodik. A károsodott DNS nagyjából egyenlő a halállal, de mindenképp nagyon veszélyes dolog, ezért a szervezet rendelkezik DNS-javító rendszerekkel. Ezek elég összetett, soktényezős rendszerek. Van egy fehérje, amit mostantól DKIG-nek fogok nevezni, ami SR hatására elkezd működni, irányítva a DNS javítását.

   Amit a kutatást elkezdő kollégák megfigyeltek, az az, hogy egy I61 nevű (egész pontosan általam kitalált fantázianevű) anyag sejttenyészethez adását követően a sejtekben több lesz a DKIG, ezzel a sejtek felkészültebben várják az SR támadásait. Hát ez ugye egy nagyon jó dolog lehetne.

   A feladatunk, hogy ezt a megfigyelést megerősítsük, illetve gondolkodjunk a "hogyantovább"-on. A probléma csak az volt, hogy eléggé fogytán volt az I61-ünk, ezért rendelni kellett a gyártó cégtől. A rendelés január 21.-én meg is történt. Vártunk egy jó hónapot, de semmi, a kísérletek álltak. Elmentem hát a kereskedelmi ügyekkel foglalkozó munkatársunkhoz, kérdezvén, hogy hát mi is van, a szállítási idők 2-3 naptól 1-2 hétig szoktak tartani, de közben csak elment egy hónap.

   A rendelés menetéről: kitalálom, hogy mi is kellene. Megnézem, hogy ki, vagy kik gyártják. Kérek árajánlatokat, hogy mennyibe is kerülnek a dolgok. Eldöntöm, hogy melyik kell (általában nyilván az olcsóbb, kivéve ha tudott, hogy az olyan is...). Mivel ez egy szintetikus anyag, ha lenne cuccod, Te is megcsinálnád otthon, ha leírják, hogy mit mivel önts össze, úgy döntöttünk, jó az olcsó is. Meg amúgy is lehet reklamálni. Szerencsére ezen a területen nem sóznak az emberre gagyit. Mondjuk ára is van, ez a cucc viszonylag olcsó, egy milligramm "csak" 30.000 Ft. Ezt követően az egész egység kereskedelmi részlegének elküldöm a kívánságomat egy "Rendelés" formájában, mellékelem az árajánlatot és várok. Majd megérkezik a cucc.

   Most is ez volt, csak vártam egy hónapot. Elmentem tehát a fent említett munkelyi hölgyhöz, aki nem értette a problémát, így felhívta a "Főkereskedőket", hogy mi van. Hát az volt, hogy a Rendelőlapon rendeltünk egy csomó dolgot (a többi dolog meg is jött amúgy kb. 1 hét alatt), az általam áhított I61 a második oldalon volt, de a kereskedelmi részlegen ELFELEJTETTEK LAPOZNI, így el sem ment a rendelésem. Hát így megy ez, ha az ember haladni akar...

   És akkor jött a kavarodás, az ujjal mutogatás, a "senki nem tehet róla", meg ami lenni szokott. Aztán még pár nap, pár telefon (az is szép a sztoriban, hogy egyszerre többen is intéztük ugyanazt, ilyet sem szabad! :-)), míg ma végre, másfél hónap alatt megjött a kis drága. Tettem is a hűtőbe, az elpakolt kísérleti terveket vehetem elő újra, és a másfél hónappal ezelőtti lelkesedést újra felszítva már folytatódhatnak is a kísérletek.

Ez a második bejegyzésem. Úgy tűnik, uralom a rendszert! Eddig... :-)

Szeretettel és tisztelettel köszöntöm a kedves Olvasót!

   Rögtön mentegetőzéssel kezdek (ez talán nem jó...), még sosem írtam, nem is olvastam blogokat. Igazából nem is értettem, mire is jó, hogy valaki kiteregeti életének dolgait, gondolatait. Persze miért ne? Azt viszont különösen nem értem (de talán most majd megértem), hogy azt mások miért olvassák?

   Egy barátom elkezdett blogolni. Ha jól emlékszem, három alkalommal is írt, majd abbahagyta. Hogy miért kezdte, majd miért fejezte be, nem tudni. Lehet, hogy ez is ilyen lesz, akkor majd rögtön törlöm az egészet (amint eszembe jut, hogy "te jó ég" egy hónapja regisztráltam valami blogoldalra... :-)).

   Egy másik barátom is elkezdte, valójában az ő hatására ragadok  most tollat (de nem ide illő kifejezés...).

   Ami miatt elkezdem az írást, az egyrészt az, hogy sokszor történnek dolgok, melyekről csak később derül ki, hogy esetleg jelentőségük van, de már a fene sem emlékszik rá, hogy mi is volt, vagy pontosan hogy is volt. Így ha ezen dolgok egy részét legalább így visszakereshetővé tudom tenni, akkor megérte.

   Ellenérveim: vajon kit érdekel, hogy mit írkálok? Engem alapvetően nem érdekel a mások élete, különösen mások életének olyan részletei, melyek az enyémre semmiféle hatással nincsenek (pl. közösségi oldalon megosztva, hogy valaki épp hanyadik sörét issza...). Tehát nem látok célközönséget.

   Mivel sosem írtam blogot, félő, hogy elsőre nem lesz valami sikeres, emiatt erősödik az első pont: senkit nem fog érdekelni, akkor meg minek? Itt kérek (az esetleges) Olvasótól elnézést szerkesztési hibákért, meg előre nem is tudom, miért.

   A blogban nem kívánok az életem kalandjairól írni, egy dologra fókuszálok: ez pedig a munkám lesz (ezzel megint csökkentve a célközönséget).

   Miért fogok bele mégis? Mert hátha jó lesz. Mert a fentebb említett "történés-visszakeresés" mindenképp hasznos lehet, ha másnak nem, magamnak. Persze csak ha precízen írok.

   Mert itt megoszthatok olyan dolgot az érdeklődő ismerőseimmel, netalán rokonságommal, akikkel ezekről a dolgokról nem, vagy alig tudok beszélni, mert ha találkozunk 5 percre, nem erről beszélünk. És még ki tudja mire lesz jó.

   Ha esetleg valakik elkezdik olvasni (ezt sem tudom, aki blogot olvas, az egy-egy szerző írásait követi, vagy csak elolvassa amit éppen kidob a gép? Jelenleg az is félő, hogy vissza sem találok ide. Nem vagyok egy számítástechnikai analfabéta, de elég furák nekem ezek a kezelőfelületek. Majd belejövök.), a célom a következő lesz: bemutatni, hogy milyenek is a kutatók. Sokat hallani a bizonyos "brit tudósokról", akik felfedeznek mindenféle hasznosabbnál hasznosabb dolgokat. Hallunk Nobel díjasokról, vagy - ne legyen így - orvoshoz kell mennünk. Itt élnek ilyen emberek köztünk, tudunk róluk, de nem ismerjük őket. Nem tudjuk, hogyan születnek felfedezések. Szeretnék tehát a kutatásba, annak mikéntjébe és a kutató életébe bevezetést adni.

   Sokszor találkozunk reklámokban sci-fi-be illő kifejezésekkel, melyektől kötelességünknek érezzük (legalábbis gondolom a reklám célja ez lenne), hogy hanyatt essünk, és azonnal vegyük meg a terméket. Ezekről is adnék olykor tájékoztatást. Filmekben is látunk ilyen olyan laborokat, néha a kollégákkal nevetünk azon amit művelnek...

   Meglátásom szerint a kutatók/tudósok megítélése az utóbbi években romlott. Ennek egyik oka, hogy ezek az emberek valóban kevésbé hitelesek és tiszteletre méltók, mint régen (bár nem tudhatom, régen nem éltem). Természetesen vannak kivételek. Egy másik ok lehet a társadalom nem kellő mértékű tájékozottsága. Hogy ezért ki a felelős, ezt nem fejtegetném. És sajnos vannak csalók is köztük.

  Végül: ki vagyok én? Elsőként nagyon fontosnak tartom minden bejegyzésem olvasásakor szem előtt tartani, hogy amit írok, nem szentírás. Itt elsősorban  inkább szubjektív meglátásokat közölnék. Sehol sem fogok megadni olyan paramétereket, melyből következtetni lehetne a kilétemre (ha valaki ismer, kérem ő se tegye!! :-)), munkahelyemre, kutatási témámra. Egyrészt néha esetleg húzósabb témákat feszegetnék, ezért a névtelenséget meg szeretném őrizni. Másrészt a kutatás ma már ugyanolyan verseny - sajnos - mint az autófejlesztés vagy számítástechnikai ipar. Gyakran időre kell csinálni dolgokat. A kutatók olykor egymástól is lopnak, nem szolgáltatok ingyen adatokat. :-) Harmadrészt talán a világ legunalmasabb blogja lenne, ha molekulák számszerű paraméterein lovagolnék írásaimban. Így talán még szórakoztató is lesz. Megkerülhetetlen, hogy néha gépek működének részleteibe menjek, igyekszem konyhanyelven fogalmazni (ld. blog címe).

   Nem vagyok öreg és bölcs. Fiatal vagyok és meggondolatlan, így pláne kérem az írásokat fenntartásokkal fogadni. Szűk 10 éve foglalkozom kutatással, biológia / orvosbiológia területén. Ezzel azt hiszem, az előszó végére is értünk, a téma adott, a szerzőről, ami szükséges azt tudjuk. A többi jöhet - később.

   Kérés az Olvasók felé: bármi gond akad, valami rossz (pl. nem tudom, hogy amikor a blog címét megadtam, ennek az írásnak adtam címet, vagy az egész "VasMacska"-blognak), ne habozzanak szólni, kérdezni, javaslatot tenni - kommentelni.

  Engedelmükkel innentől kezdve tegeződünk. Magamnak sok sikert, Nektek jó szórakozást / gondolkodást kívánok!

  Üdvözlettel:   VasMacska